dr. Palotai Gabriella, Bokros Márk o.s.b.
André Louf A többi – kegyelem, A spirituális kísérés című könyve nyomán indult a Pannonhalmi Bencés Főapátságban 2007-ben az a kurzus, amelyet a szerzők (pszichiáter, bencés szerzetes) vezetésével idén hatodik alkalommal tartottak meg.
Célunk volt a humán tanácsadásból jól ismert coaching, a pszichológia és keresztény gondolkodás szinkronizálása. A programot olyan hívő és nem hívő érdeklődők számára hirdettük meg, akik szeretnének másokat tudatosabban vezetni, kísérni, mind a munkahelyi szituációban, mind az élet más, nehéz helyzeteiben. A jelentkezés elfogadásánál fontos szempont volt a több éves munkatapasztalat, esetleg vezetésben való jártasság. Erre épült az a három és fél napon át tartó elmélyülés, együttgondolkodás, önismeret, amit mi kínáltunk. Eddig öt alapkurzust és egy haladó kurzust tartottunk összesen 50 fő részvételével. Az alapkurzuson 50 fő vett részt, 37 nő, 13 férfi. 40 világi résztvevő mellett 10 fő egyházi (pap, szerzetes és szerzetes nővér). Életkort tekintve 29 éves volt a legfiatalabb, míg a legidősebb 75 éves. A haladó kurzust 11-en végezték el.
A kurzus elnevezés azért született meg, mert a program nem nevezhető sem klasszikus (vallási) értelemben vett lelkigyakorlatnak, sem önismeretnek, de a ma divatos tréning kritériumai sem alkalmazhatók rá maradéktalanul, ugyanakkor mindezek elemeit tartalmazza. Módszertanilag az alábbi részek különíthetők el: 1. a könyv megvitatása, feldolgozása párban, irányított kérdések mentén, 2. önismeretet segítő egyéni feladatok, 3. páros helyzetgyakorlatok teremben és a templomban, 3. az apoftegmák közös értelmezése.
A kurzus interdiszciplináris jellege mellett fontos az a fajta nyitottság, amely mindvégig tiszteletben tartja a résztvevő hitbeli elkötelezettségét: semmit sem erőltet, de evidens módon vállalja, hogy egy bencés apátságban zajlik. Mindez a szerzők számára is meglepő pozitív visszhangra és kedvező fogadtatásra talált. Tapasztalatunk szerint az emberekben manapság nagy igény van a régi talán sokszor elfeledett, félretett tapasztalatok, értékek és a modern tudományok (pszichológia, humán tanácsadás) ötvözésére, valamint az elmélyült egyéni útkeresésre.
„A kísérő elkísér, vagyis a másik mellett halad, ugyanazon az úton. Figyelmeztet az akadályokra és segít őket elkerülni. Nem előzi meg a másikat, mégcsak nem is követi. Saját személyes útja általában nem is hasonlítható az övéhez. Minden út szigorúan egyedülálló.” (André Louf)
Megjelent: 2010 augusztus