A burnout (kiégés) szindróma olyan speciális munkahelyi ártalom elnevezése, melynek vezető tünete a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. A kiégés hosszabb ideig tartó stressz, elsősorban fokozott érzelmi megterhelés következtében alakul ki. Az állapot során a személy tartós tehetetlenséget, inkompetencia-érzést, csökkent munkakedvet él meg. Motivációja és teljesítménye csökken, egy-egy feladat elvégzése több időt, energiát igényel, értéktelennek, frusztráltnak érezheti magát a személy.
A munkahelyi kapcsolatok konfliktusossá válhatnak vagy beszűkülnek, a személyes szükségletek háttérbe szorulnak, és pszichoszomatikus tünetek jelennek meg, mint például: függőségek, alvászavar, szorongás, depresszió.
A kiégés bármely foglalkozási területen megjelenhet.
A kiégés folyamata szakaszokra osztható. Kezdetben az illető lelkesedéssel veti bele magát a munkába, saját személyiségét legfőbb munkaeszközként használva végzi a munkáját. A probléma kezdetét jelzi, amikor a lelkesedés, a teljesítmény csökken, az érdeklődés a munkatársak és a feladatok iránt hanyatlik. A következő stádiumban a kezdeti elvárások és az elképzelések konfliktusba kerülnek a valósággal, nő a frusztráció.
A dolgozó megpróbál még nagyobb erőfeszítéseket tenni, próbálja bizonyítani rátermettségét, miközben a személyes szükségletei háttérbe szorulnak. Magánéletére fordítható ideje lecsökken, egyre többet foglalkozik feladataival, miközben teljesítménye hanyatlik. Egyre jobban izolálódik, kevésbé tud empátiával fordulni munkatársai, ügyfelei és családtagjai felé.
A kiégési szindróma utolsó fázisára a közöny, apátia érzése jellemző. A munkavállaló magába fordul, izolálódik, kerüli a társas érintkezéseket, feszült, rosszkedvűvé válik, a kilátástalannak érzi helyzetét. Munkáját is egyre inkább rutinból, nagy erőfeszítéssel tudja végezni. Gyakoriak a kifejezett egészségügyi tünetek.
A kiégési szindróma hátterében számos egyéni, intézményi és társadalmi tényező állhat. A nem megfelelő munkahelyi körülmények, tartós stressz, túlzott elvárások, kevés pozitív visszajelzés, az elismerés hiánya, a társadalmi és anyagi megbecsülés hiánya. A személyes tényezők között szerepel a túlzott felelősségvállalás, perfekcionizmus, a túlzott elköteleződés, melyek fokozzák a munkahelyi ártalmakkal szembeni sérülékenységet.
A személyes beszélgetés során a burnout-szindróma egyes szakaszai jól felismerhetőek. A fokozott és szinte állandósult stressz, szorongás, az örömképesség megváltozása, tartós fáradékonyság, csökkent motiváció, romló munkahelyi teljesítmény, valamint az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése. Kérdőívek segítségével azonosítani lehet a kiégés fázisát és tüneteit.
Szakember segítség nélkül nehéz leküzdeni a kiégést, gyakran ilyenkor a dolgozó felmond a munkahelyén ettől remélve változást, gyógyulást. A burnout esetében a megelőzés lenne a leghatékonyabb, azaz a kezdeti tünetek felismerése és kezelése. Megelőző beavatkozások között szerepel a kiégés felmérése és szűrése. Fontos, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen megtartani a munka-magánélet egyensúlyát, rendszeresen tudjon feltöltődni, hosszabb szabdságot kivenni és a stresszt okozó tényezőket megvitatni felettesével, esetenként pszichológiai konzultációt vagy coachingot igénybe venni. Amennyiben a kiégés következtében mentális vagy szomatikus tünetek alakulnak ki, indokolttá válik a pszichiátriai vagy pszichológiai kezelés.