A „spirituális kísérés” annak a sajátos kommunikációs folyamatnak az elnevezése, amellyel nemcsak a lelki-vezetés során, hanem a közösségi élet, a család, munkahely különféle helyzeteiben is találkozhatunk.
A képzés során alapul vesszük André Louf: A többi kegyelem – A spirituális kísérés (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2006) című könyvét, ezért ennek ismerete szükséges a részvételhez. A kurzuson önismereti gyakorlatok mellett, a könyv feldolgozása, apoftegmák értelmezése és templomi helyzetgyakorlatok is szerepelnek.
Miért vágyunk a csendre, és miért félünk tőle? Mi tör elő lelkünk mélyéről, amikor csendben maradunk? Mi köze van a csendnek az imádsághoz? Ilyen a kérdésekre keressük együtt a választ. A növekvő ingerözön, az életünket behálózó események, akciók, a nyilvánosság jellemzi mindennapjainkat. A rohanás az eseményekkel, a teljesítés, az elvárásoknak való megfelelés, a szerzés gyakran elvonja a figyelmet magunkról, életünkről, nehézségeinkről, kérdéseinkről. Belső utazásra hívjuk a résztvevőket, ahol lecsendesedve ráhangolódhatunk a bennünket leginkább foglalkoztató kérdésekre, az identitás alapfelvetéseire: ki vagyok? hova tartozom? merre haladok? mely értékeket követek? A program legfontosabb eleme az elcsendesülés, a belső folyamatok megtapasztalása. A kurzust meditációk, közös beszélgetések, egyéni feladatok és természetesen a csend, az elmélyülés, megpihenés tölti ki. Egyéni konzultáció keretében a kurzusvezetők kérdéseikkel, figyelmükkel valamint gondolataikkal igyekeznek támogatást adni a belső útkeresésben. Reményeink és tapasztalataink szerint az a spirituális közeg, szellemiség, ami Pannonhalmához, a Bencés Apátsághoz kapcsolódik, segítséget adhat az elmélyüléshez, útkereséshez hívőnek és nem hívőnek egyaránt. A csendre vágyunk - és a csend elől menekülünk.
Környezetünk zajai nem egyszer fárasztanak, nyugtalanítanak bennünket. Azt hisszük, ha lenne egy kis csend, egy kis nyugalom, mindjárt másként tudnánk átgondolni a napot, az előttünk álló feladatot, az életet. Amikor meg véletlenül ránk köszönt a rég óhajtott háborítatlanság, zavarba jövünk, megijedünk, és gyorsan bekapcsoljuk a tévét vagy lázas telefonálásba kezdünk. A pszichiáter és a szerzetes jelenléte talán biztonságot ad, hogy olyan utakon is el merjünk indulni, ahol idáig nem jártunk, vagy azokon az ösvényeken is végig merjünk menni, ahonnan eddig még mindig visszafordultunk.